A nehézsúly történetének van egy mitikus kérdése, amely évtizedek óta lázban tartja a bokszirodát: mi történt volna, ha a megállíthatatlan erő összecsap a mozdíthatatlan tárggyal? Ha a csúcsformában lévő, rettegett Iron Mike ringbe lép a gigászi, elpusztíthatatlan Big George ellen? Ez nem csupán egy álomderbi lett volna, hanem egy kíméletlen, brutális mészárlás.
A bokszvilágban jól ismert a mondás: a stílusok szülik a meccseket. Ha ebből indulunk ki, ez a párosítás Mike Tyson abszolút rémálma. Bár Tyson a ring legfélelmetesebb ragadozójaként vonult be a történelembe, létezett egy ember, akitől még a mentora, a legendás Cus D'Amato is óva intette: George Foreman.
A "Peek-a-boo" falnak ront: A stílusok anatómiája
Hogyan is nézett ki Tyson taktikája? A klasszikus „peek-a-boo” stílusra épített: alacsonyan maradt, folyamatos fejmozdulatokkal kerülte el a pofonokat, majd elképesztő robbanékonysággal ugrott be az ellenfél ütőtávján belülre, hogy megsemmisítő horgokkal fejezze be a meccset.
Igen ám, de George Foreman nem egy hagyományos bunyós volt. Őt nem lehetett "kibokszolni", és ami még fontosabb: nem lehetett megfélemlíteni.
Tyson, a puskagolyó: Extrém sebesség, kombinációk, pusztító erő az első 4 menetben. Ha megérzi a félelmet, azonnal kivégez. Gyenge pontja viszont az, ha az ellenfél nem hátrál meg, és fizikailag erősebb nála (ezt láthattuk később Holyfield, Douglas vagy Lewis ellen is).
Foreman, a pörölycsapás: Embertelen fizikai erő, legendás állkapocs (szinte képtelenség volt kiütni) és a híres „nyújtott karú”, illetve keresztbe tett karos védekezés. Foreman nem hátrált a nyomástól - ő maga volt a nyomás.
Ha Tyson megpróbált volna berobbanni a belharcba, Foreman a nyújtott karú védekezésével egyszerűen eltolta volna magától, mint egy gyerekjátékot. Tysonnak a sikerhez lendületre volt szüksége, Foreman ellen viszont olyan lett volna a roham, mintha 100-zal egy téglafalnak rohanna. Big George félelmetes feltartó balegyenesei nemcsak pontot értek, de ripityára törték az ellenfelek arcát, és csírájában fojtották el a támadásokat.
A Frazier-párhuzam és Cus D'Amato rémálma
A történelem makacs tényekkel szolgál. Sokan elfelejtik, hogy Foreman karrierje során kétszer is valóságos mészárlást rendezett Joe Frazier ellen. Frazier stílusa - az agresszív, folyamatosan előregyalogló, fojtogató belharc - rendkívül hasonlított Tysonéhoz. Foreman imádta, ha valaki „rágyalogol” az ütéseire, mert a brutális fizikai erejével azonnal felőrölte őket.
Cus D’Amato, bár nem láthatta előre, hogy Tyson és Foreman útjai valaha keresztezik egymást, a tinédzser Mike fejébe mélyen beoltotta a leckét: egy Frazier-típusú bunyósnak nincs esélye Big George ellen. Ez a titokzatos jóslat és mentális gát lehetett az oka annak, hogy Tyson a 90-es években, Foreman nagy visszatérésekor is látványosan elkerülte az öreg óriást.
Mi történt volna a szorítóban? - Két korszak, két forgatókönyv
Képzeljük el az első menetet: megszólal a gong, Tyson szokás szerint, mint a kilőtt rakéta, ráront Foremanre. Hatalmas bombákat zúdít rá, de az Öreg George ott áll mozdíthatatlan hegyként, és egyszerűen „elnyeli” a találatokat. Tyson, aki ahhoz szokott, hogy az ellenfelei már a tekintetétől összeomlanak, azt látja, hogy ez a kolosszus nemhogy nem hátrál meg, de egyenesen visszamosolyog rá. Ezen a ponton Iron Mike önbizalma azonnal megbicsaklott volna.
1. forgatókönyv: A 70-es évekbeli „Fiatal George” vs. Csúcs-Tyson Ez egy rövid, de hihetetlenül brutális háború lett volna. Bár Tyson sebessége az elején bajt okozhatott volna, Foreman nyers, embertelen ereje és romboló pörölycsapásai 4-5 menet alatt teljesen felőrölték és kivégezték volna Mike-ot.
2. forgatókönyv: A 90-es évekbeli „Öreg George” vs. Tyson Itt a meccs tovább tartott volna. A 45 évesen is bajnok Foreman már lassabb volt, de a ravaszsága és az elnyűhetetlen állkapcsa megmaradt. Tyson valószínűleg gyorsaságával pontokkal vezetett volna a meccs közepéig, de a frusztráció és a fáradtság felőrölte volna. Foreman türelmesen kivárta volna a tökéletes pillanatot, és egyetlen tiszta, mindent eldöntő jobbkezessel zárta volna le a meccset - pont úgy, mint Michael Moorer ellen.
Mit mond a szív és mit az ész?
A szívem azt mondja: Mike Tyson földöntúli gyorsasága, dinamizmusa és villámgyors kombinációi túl soknak bizonyultak volna a statikusabb Foreman számára, így Tyson talán képes lett volna egy rendkívül szoros, pontozásos győzelmet kicsikarni.
Az eszem viszont könyörtelenül rávágja: George Foreman a stílusok harca alapján Mike Tyson abszolút kriptonitja. Túl nagy, túl erős és mentálisan túl törhetetlen ahhoz, hogy Tyson megtörje. A realitás egy kíméletlen Foreman-kiütés az 5. vagy a 6. menet környékén.
